Miért lettem fodrász helyett fogorvos?

Azt már elég korán tudtam, hogy mindenféleképp olyan dologgal szeretnék foglalkozni, amihez szükség van a jó kézügyességre. Mindig imádtam ugyanis barkácsolni, alkotni, gyermekkoromban pedig többek között fodrász (is) akartam lenni. Mondhatjuk úgy, hogy én voltam a család hajszobrásza. 😊 Azonban középiskolás koromban világossá vált, hogy fodrász helyett inkább orvos leszek, csak azt nem tudtam egyelőre eldönteni, hogy milyen. Az élet viszont – mint azóta is oly sokszor – elég furán, de utat mutatott.

A történet - avagy a teremhoki, mint pályaválasztási tanácsadó

Történt egyszer, hogy testnevelésórán teremhokiztunk és én – mint igazi küzdő – a labdáért rohanás közben sikeresen ütköztem egy kemény vállal. Ennek igen látható következménye lett, mivel az egyik felső metszőfogam mondhatni kettétört. Az iskolaorvosnak köszönhetően igen szakszerű kezek közé kerültem: a fogorvos megmentette és szépen helyre is hozta a fogamat.

Akkor döntöttem el, hogy én is ilyen jót akarok alkotni!

Alkotni és visszahozni az emberek mosolyát! Mindezt úgy, hogy közben csökkentsem a hozzám forduló páciensek kiszolgáltatottságát és a korábbi negatív tapasztalataik miatti félelmét. Ezeket ugyanis én is átéltem és célommá vált, hogy a páciensekben megváltoztassam ezt a képet. A rendelőben minden alkalommal azon dolgozom, hogy egy kellemes kezelés élményét átélve mosolyogva szálljanak ki a fogászati székből (és még ha izgatottan is, de félelmek nélkül jöjjenek a következőre). Az a mosoly, kedves szó, örömkönny, kezeim megsimítása, amit az elégedett páciensektől kapok a legnagyobb jutalom számomra. Ezért érdemes dolgozni!

Tudom, hogy minden fog mögött egy érző ember csücsül

Éppen ezért a célom az, hogy a régen berögzült fájdalmas és félelmetes fogászati kezelések helyett pácienseim kellemes, pozitív élménnyel távozhassanak tőlem. A szakmai tudás mellett szerintem fontos dolog, hogy a test és a lélek egyensúlyban jól legyen. Ezért a munka mellett életem fontos részét képezi a sport és a „pihenés” is. Ezen egyensúlyt létrehozva vagyunk alkalmasak arra, hogy az egyébként is félelemmel érkező páciensek maximális figyelmet kapjanak és képesek legyünk feloldani a kezelés miatti szorongásukat. Sokan azért is szeretnek hozzánk járni, mert Luca és én egy „hullámhosszon” vagyunk, fél szavakból vagy sokszor már szavak nélkül is „meghalljuk egymás gondolatát”. Volt, hogy este telefonon adtam instrukciókat egy ijedt anyukának hogyan távolítsa el könnyedén gyermeke fájós, mozgó tejfogát. Így nem maradt el a közös családi vacsora. Más alkalommal pedig egy kezelésre feldúlva, idegesen beeső hölgynél például a nem életmentő (!) kezelést elhalasztva, a kezelés idejét inkább a lelke ápolására fordítottuk. Mert van, amikor a lélek fontosabb, mint a fog.

Takács Luca

Fogászati assziszens és dentálhigiénikus

Kevés dolog van az emberek életében, amire már kiskoruk óta tudatosan készülnek. (Vagy egyáltalán nincs is ilyen.) Számomra viszont volt egy cél: gyermekkorom óta tudtam, hogy fogászati közegben fogom megtalálni a hivatásom és erre célzottan fel is készítettem magam. Hosszú ideig fogszabályzót viseltem - kezdett kristályosodni az út - ez idő alatt döbbentem rá igazán, hogy fogászati asszisztens szeretnék lenni. Időközben kerestem, kutattam és tanultam, hogy mitől tud igazán és őszintén a fülig érni a szám. Megtaláltam és megtalálom minden találkozásunkkor újra: a Te mosolyodtól. Így most már nem csak a saját, hanem a Te boldogságodért is szeretnék tenni minden alkalommal, amikor a kezeléseken találkozunk és pályafutásom során szerencsére egyre több sikertörténettel gyarapodom. Az egyik legmegindítóbb sikeremet például egy olyan páciensünknél értem el, aki a mi kezelésünket megelőzően 10 éve járt utoljára fogorvosnál. Szerencsére nagy nehezen rászánta magát, hogy eljöjjön hozzánk, ahol időközben kiderült: a vissza-visszatérő hányingere miatt kerülte addig a fogászatokat. Nála első kezelésként fogkőeltávolításra került sor. De előtte megbeszéltem vele, hogy nem lesz semmi baj: elmondtam neki, hogy mire számíthat és mit csinálhat kezelés közben, hogy gyorsan túl legyen rajta. A kezelés végén annyit mondott, hogy így sosem kezelte még senki és nagyon szépen köszöni, hogy a szokásos hányinger, valamint öklendezés érzet nélkül tudtam ellátni. Fogkőeltávolítás után a fogon lévő elszíneződést egy másik speciális eszközzel szoktuk letisztítani. Ugyanúgy az előbbi páciensnél történt, hogy még a kezelés előtt megmutattam neki ezt az eszközt és kifaggattam róla, hogy használtak-e már nála ilyet. Azt mondta, hogy még sohasem és megkérdezte mire való. Miután töviről-hegyire megmutattam neki a gépet és elmagyaráztam a kezelést is, nekiláttam a műveletnek, a végeredményt pedig egyből megmutattam neki! Teljesen ledöbbent, hiszen saját elmondása szerint még sosem látta ilyen szépnek a fogait, mert senki sem használt a fogain még ilyen eszközt. Nagyon szépen megköszönte, hálás volt, amiért visszakapta a mosolyát. Más alkalommal fogkőtisztítás után megkérdeztem egy másik páciensünket, hogy miket használ otthon és hogyan ápolja a fogait. Ezután tanácsot adtam, hogyan tisztítsa a fogait, miket használjon és milyen eszközöket kerüljön, hogy ne legyenek olyan problémái, amiket felvázolt. Teljesen elcsodálkozott, hiszen korábban senki neki nem fordított erre figyelmet és eszközöket sem mutattak neki sosem. Nagyon hálás volt minden tanácsért és biztosított róla, hogy a tanácsokat hasznosítani fogja. Engem ezek a visszajelzések és sikerek éltetnek.